Egyik vezetőm (nevezzük Bélának), akit nagyon kedveltem, nem a rendmániájáról volt híres. Kupacban sorakoztak az irodájában a mosatlan kávéscsészék, sőt, a kávétól megsárgult, megbarnult papírpoharak is. Ez előbbi bosszantotta az asszisztensemet is, hisz egy idő után, mikor már a titkárság csésze hiányban szenvedett, kénytelen volt összegyűjteni és elmosni Béla után. Az utóbbi pedig számomra teljesen érthetetlen volt, hisz csupán egy pillanat lett volna az üres papírpoharat az asztal alatti szemetesbe hajítani. 

Rendszerető vagyok egyébként is, de azért is zavart az irodai látvány nála, mert a belső ügyfelek és a csapata is ezt volt kénytelen nézni. Az asztalán meg alig maradt hely az érkező vendégek eszközeinek a felfordulás miatt.

Egy darabig elnéztem, nem jó szemmel, „felnőtt embert nem nevelek” alapon.

Aztán egy péntek délután nem találtam már őt az irodájában, mikor megálltam nála. Találtam viszont huszonx csészét és tizenx papírpoharat. Másfél-két hét „termését”.

Ekkor írtam Bélának kézzel egy levelet:
„Kedves Béla, tudod, hogy nagyon kedvellek. A rendet szintén. Példakép vagy, vezető, lesi a csapatod, ügyfeleid a tetteidet. Kérlek minden munkanap végén helyezd a csészéket a mosogatóba, a papírpoharakat pedig dobd ki.
Nem szeretnék én lenni az, aki utánad rendszeresen mosogat. Párszor megtettem, fel se tűnt neked.
Nagyon köszi! Silvia”

… Hétfőn vártam a reakciót, de Béla nem szólt semmit. Az aszisztensem megsúgta, hogy rendet rakott, s közben húzta kicsit a száját.

… Kedd reggel viszont Béla széles mosollyal jelent meg az irodám ajtajában ezzel:
Mondtam este a feleségemnek (megj.: ismert pszichológus) bosszúsan, hogy milyen elvárást fogalmaztál meg felém. Együttérzést reméltem, de ő a te pártodra állt, mitöbb azzal állt elő, hogy:
“Bélám, Silvia elképzelését nagyszerűnek tartom, s mostantól itthon is alkalmazni fogjuk. Azaz Te fogod. Kérlek, mindig pakold el magad után a nap során használt csészéket. Silviát pedig szeretettel üdvözlöm.“

Így tanulta meg Béla, hogy a kulturát mi teremtjük a viselkedésünkkel, példamutatással. Az olyan egyszerű, hétköznapi figyelmességgel is, hogy nem hagyjuk szét magunk után a piszkos csészéket.

Néha nagy dolgokat „üldözünk” céges kultúra címszó alatt, pedig a vállalati kultúra, a vezetés tényleg sok apró dologból, figyelmességből áll össze.
Akárcsak az élet!❤️