Senkitől nem tanultam annyit az elmúlt 15 évben, mint rákbeteg gyermekektől, akik küzdenek, kibírnak, mindent is. Sorsfordító mondatokat hordozok a szívemben, melyeket ők mondtak nekem kórházfalak között. Tánc közben, karjukból lógó csövekkel. Mert nevetni kórházban is lehet ám daganattal bírkózva, sőt olyankor kell csak igazán!

Sikítottak örömükben, ha megláttak, és sikítottam fájdalmamban, mikor az első gyermeket láttam angyalkává változni. Meg kellett tanulnom együtt élni ezzel, nem belehalni a fájdalomba, mert akkor nem tudnék tenni másokért.
 
Aztán jöttek gyerekek már máshonnan is – nehéz sorsú családok gyermekei, gyermekotthonokban élők és rákból kigyógyultak, akiket már a fejlődésben, taníttatásban lehetett támogatni.

Nagyon szeretném, hogy meghalld
🙏 fel tudjuk karolni azokat, akiknek kell egy pici varázs szárny, hogy kirepüljenek a betegség karmai közül vagy éppen egy jobb sors irányába ❤️
🙏 fogadd el a szárnyakat, melyeket mások kínálnak neked – pl. a művészek – mert ebből erőt meríthetsz, hogy másokat reptethess ❤️
🙏 a gyermekek és a művészetek akár össze is érhetnek, ahogy az én szívemben is. ❤️

Köszönöm Hardi Juditnak az Art is Business -től a beszélgetést, melyet az alábbi linken olvashatsz motivációról, felelősségvállalásról, gyerekekről.

Kattints ide az interjú elolvasásához: „A művészetek és a gyermekek összeérnek a szívemben” | artisbusiness.hu

Egy kis ízelítő:
„A gyermekek legalább annyira fontosak számomra, mint a kultúra. Anyukám tizenöt évvel ezelőtt megbetegedett. Ekkor vált világossá számomra, hogy a daganatos betegségekkel járó kezelések nem csak mentális, de anyagi megpróbáltatást is jelentenek a családok számára. Szívügyemmé, küldetésemmé vált segíteni az érintett gyerekeknek és hozzátartozóiknak, és ezzel az én életem is teljesebb lett.

Később pedig rájöttem, hogy ez a kettő, a gyermekek és a művészet világa akár össze is érhet. Törekszem arra, hogy olyan alkotókat támogassak, akiknek szintén fontos a gyermekek gyógyulása, jólléte. Ez nem feltétlenül anyagi támogatást jelent, a művészek ennél kreatívabbak.

Szeretem például egy cseh szobrásznő alkotásait. Ahányszor csak megveszem egy művét, képeket ajándékoz, amelyeket bekeretezve eljuttatok a lehető legjobb helyekre, kórházakba, gyermekotthonokba, rászoruló családoknak.
Említhetném Szabolcsi Miklóst, a Corpus Music tulajdonosát. Őt pro bono mentorálom évek óta, és megállapodtunk: amekkora összeget nekem fizetne, körülbelül olyan értékben ajándékoz hangszereket tehetséges, rászoruló kicsiknek.

Öröm az is, amikor táncszakkört, rajzórákat vagy zenetanulást támogathatok. Mindezzel hátrányos helyzetű fiatalok kapnak lehetőséget arra, hogy kibontakoztassák tehetségüket, és a művészeten keresztül fedezzék fel személyiségüket, mindemellett elköteleződést, kitartást tanuljanak.

Az ő tiszta szívből jövő örömüknél nem létezik számomra nagyobb boldogság.”