ÉRZEK, MERT EMBER VAGYOK

Luciano Pavarotti mondta egyszer a lányának: „Az jó, ha tudtok együtt nevetni, de tudod, azt szinte mindenkivel lehet… de vajon sírni tudtok együtt?

Azzal van dolgod, akivel sírni is tudsz“.

Nevetni jó. Sírni néha felszabadító.

Egy picit pityeregtek, csak olyan felszabadítóan. Van ilyen – tudod, amikor épp csak könnyes a szemed, még nem sírás, de már nem tudod visszatartani, nem is akarod.

Egy helyzet, két ember, ismeretlenek egymással szemben. Életetekben először. Ez a „semmit sem kell helyzet“ – se mondani, se bízni, se megfelelni, talán ez benne a különleges. Intimen vagytok benne, elvárások nélkül, együtt. Ő a szigorúan őrzött elzárt belső világával, félelmeivel, Te a figyelmeddel. A külvilág megszűnik, beszélni kezd…

Meghat, átjár, átengeded magadon, amit mond, ahogy mondja. Beleereszkedik a karodba, képletesen, mégis hatalmas ereje van ennek. Te megtartod, ő megérezte, hogy ez működni fog. Pont akkor, pont ott, pont veled.

Pityeregsz vele, érte. A bizalom, ami feléd áramlik, a csontodig hatol. Emlékeztet önmagadra, hogy sebezhető vagy Te is, hogy hosszú út volt, míg odáig jutottál, hogy mertél bízni, engedted repedni a páncélod, látatni az embert mögötte.

Fordul a kocka, már benned bíznak, Te repeszted a másik páncélját. Nem direkt, a lényed hat. Nem csinálod, Te csak vagy, s ezt érzi a másik. Nem biztos, hogy értitek, ami és ahogy történik kettőtök közt, nem is ez a fontos.

Nem, nem vagytok barátok, sem ismerősök, csak két teljesen ismeretlen ember egyelőre, kölcsönhatásban. Jó időben találkoztatok, szálltok fel életetekben először egymás vonatára.

Van közös utatok, s az meddig tart? – nem lényegi kérdés, nem keresitek a választ. Majd történnek a dolgok, engeditek. Átengeditek a kontrollt az életnek. Nem kell sablon, se forgatókönyv.

Munkával kapcsolatos megbeszélésnek indul, ami 180 fokot fordul egy ponton. Szabadkozik, aztán már nem. Akkor most kinek is van gondja, mi a megoldandó kihívás? Egy munkahelyi story, elakadás ? A vezetőnek kell a támogatás vagy az embernek, aki benne lakik? Hány ember van egy emberben? Ez most róla szól csak? Dolgotok van egymással.

… Ezer és egy kérdés, majd lesznek egyszer válaszaim. Már nem akarok mindent azonnal. Azt kezdem érteni, miért kellett az elmúlt 7 év tömény pszichológia. Egy az ember. Executive, top menedzser, cégtulajdonos, középvezető, mind magában hordozza a gyermek el nem siratott könnyeit, melyek ráerősen várják a megfelelő, megengedő pillanatot. Kellenek hozzá támogató karok, melyek megtartanak.

Mennyi ember fér bele egy vezetőbe Neked? Hol a határ? Megtartanád, ha megbotlik? Kérte valaha? S Te mered kérni?