A nők tudatalatti viselkedésükkel hajlamosabbak gátolni karrierjüket, mint a férfiak. 

Sokszor hallottam magas pozícióban lévő férfi vezetőktől, hogy szeretnek nőkkel dolgozni, mert precízek, lelkiismeretesek, tartják a határidőket. Lehet rájuk építeni, elvégzik a rájuk bízott feladatokat. Ez az én tapasztalataim szerint is így van. Pláne, ha már anyukák, igazán hatékonyan priorizálnak.

Vannak felmérések, melyek szerint a nők a 120%-s teljesítményt értékelik 100%-nak. (Olvasd újra ezt a mondatot! Brutális, nem?) Ez annyira így van, hogy évtizedekig én is így működtem…

Miben vagyunk egyértelműen kevésbé ügyesek és tudatosak, mint a férfiak? Nem tudjuk magunkra felhívni eléggé a figyelmet, nem merjük felvállalni az elért eredményeinket, kimondani, hogy „ÉN”. Mintha ettől lennénk jobb és szerethető emberek?!

Azt várjuk, hogy valaki észrevegye, amit letettünk az asztalra. Szerénységbe burkolózunk, alulértékeljuk magunkat, szabadkozunk, mégha más dicsér is. Tartunk attól, mit mondanak mások, más nők. Ismerős?

Hogy ez mennyire így van, elmesélek egy story-t.

Egy lap interjút készített velem, s amikor az újságíró felsorolta, hogy dolgoztam X országban, Y ágazatban, beszélek Z nyelvet, W évesen már 2.szintű vezető voltam, gyorsan elmagyaráztam neki, hogy ezt így nem lehet leírni. Ki kell hagyni, elkendőzni, csökkenteni a számokat. Először azt hitte, viccelek és jót nevetett.

Majd amikor megértette, hogy én komolyan gondolom, hogy ezeket nem lenne jó feltüntetni, mert „ellenszenves leszek, meg beképzeltnek fogok tűnni”, megkérdezte: „Te szégyenled az elért eredményeidet, melyekért évtizedekig keményen megdolgoztál? A tényeket akarod elhallgatni?”.

Elgondolkodtam… Nem akarhatsz szimpátiát azzal kiváltani, hogy magadat vagy az elért eredményeidet alulértékeled, lekicsinyled. Benne van a pakliban, hogy nem fogsz mindenkinek tetszeni. Na bumm! Jussanak eszedbe M. Twain szavai: „Ha sikeres akarsz lenni az életben, két dologra van szükséged: önbizalomra és ignorálásra“.  

Mitől tartunk mi nők, amikor ki kell állnunk és elmondani, hogy „ezt meg ezt megcsináltam, sikerült, elértem, mert sokat dolgoztam, okos és ügyes vagyok, szorgalmas”.

Miért nem vállaljuk fel az elért eredményeinket, az erősségeinket? Ráfogjuk a véletlenre, szerencsére, csapatunk szorgalmára. Szabadkozunk ezerrel.

A munkád igenis értéket teremt. Ha megdicsérnek, köszönd meg, mitöbb, mellőzve a túlzott szerénységet és a túlzott önteltséget is mutasd meg Te magad, amit elértél. Vállald fel, menedzseld önmagadat. Tekints magadra úgy, mint értékes termékre/szolgáltatásra. Ne ringasd magad abba az illúzióba, hogy már elmondtad vagy úgyis észreveszik.

Drága Hölgyek! Az érvényesüléshez szükséges egy adag merészség és szókimondás. Ha a történelem során az összes nő szabadkozott volna, ma a női vezetők aránya kb. zéró lenne. Nem nulla, de így is alacsony.

Sok kihívás vár még ránk. Csatlakozol?

Folytatás következik ❤️