MILYEN MA FÉRFINAK LENNI?

„Legtöbbször kétéves kora után kezd a gyerek felfigyelni a férfiak privilegizált helyzetére…

A gyerek pontosan megfigyeli, hogy ki néz tévét, ki mosogat és ki takarít, … kié a büntető hatalom (=„Megmondom apádnak!”). Ki horkol hangosan, mégsem szólnak rá. Megérti, hogy jobb férfinak lenni,…a férfié a jutalmazott szerep.”

Imádom Popper Pétert (tőle az állítás), de bizony ezen vitatkoznék vele. Azt gondolom, tapasztalom: piszkosul nehéz ma önazonos bátor férfinak lenni!

Mit várunk ma egy férfitól? Erőt és gyengédséget, sikeres karriert és házi munkát, szenvedélyes szeretőt és odaadó hűséges partnert, apát…  Tudnád sorolni?

Hogy lehet mindezt leszállítani egy ember személyében? Ha pedig gond van, szorítsa össze a fogát- anyja, apja is megmondta már: „katonadolog/férfinemsír/nemkislány”.

Nagyon büszke vagyok minden bátor férfira, aki nyilvánosan kommentben vagy csak privát üzenetben nekem megírva őszintén felvállalta az érzéseit, legyen az frusztráció, kétségbeesés, csalódottság, düh stb. egyik előző írásom kapcsán („Ki írja a munkahelyi életkor szabályokat?”).

Igen, ez bátorságra vall! Pláne nyilvánosan. Mi nők ugyanis könnyebben kimutatjuk az érzéseinket. Ventilálunk nőkkel, pszichológussal, coach-val. A férfi pedig (el)hallgat, nem mutatja, nem sír. Elfojt, belül küzd. (Tisztelet a kivételnek)

A fene nagy egyenlőség megtépázta klasszikus szerepköreit: ne nyissa ki az ajtót, ne bókoljon, ne segítsen. Régi szerepeitől több fronton is távolodik, újat még nem lelt.

Ha nem a nő vár el, akkor a társadalom. „Légy sikeres” és ezt jól meg is mérjük tárgyakban. Sokan nem merik bevallani (maguknak sem), hogy ezt a küzdőteret már rég elhagyták volna. No de „életük drámájának főszerepéből hogy lépjenek ki”? Mi van utána? Ki ő címkéi nélkül? (S akkor is fél kilépni, ha ez már rég nem pénz kérdése.)

Mérlegen a külső és belső elvárások súlya, ego és lélek, szív és ész kelnek ölre. „Az önismeret fáj, nem való mindenkinek” (mondja Popper). A nők bátrabbak elmerülni lelki bugyraikban, férfiember „nem lelkizik”. Miért is nem?

Mit jelent bátor és önazonos férfinak lenni? Merni megállni, megkérdőjelezni, felismerni, átkeretezni, elengedni, változtatni, segítséget kérni. Kiszállni az ego harcokból. Merni érezni és megmutatni. Felvállalni, felszólalni, példát mutatni. Bocsánatot kérni. Elsiratni. Megfejlődni, szintet lépni. …Egy férfinak ez nehezebben megy, mert még mindig abban a hitben tartják őt, vagy ő saját magát, hogy ez nem férfias.

Ó, pedig mennyi belső erő van egy ilyen férfiban! Mennyire lehet tisztelni az önreflektív énjét, mely képes változni, újratervezni!

Igen, mindehhez önismeret, önbizalom kell, hit, hogy elfogadják, bármit lépjen is. Meg mi nők, kik támogatják, hogy a férfiak rátaláljanak új, értékeken alapuló szerepükre.

S így talán mi nők is újragondolhatjuk, mennyire szolgál minket az irány, amerre oly sikeresen menetelünk. S mivel fizetünk érte – mert fizetünk ám! Piszkosul drágán, hölgyeim…