Gyerekként csetlünk-botlunk, elesünk. Felállunk.
Igyekszünk megtanulni biciklizni. Ha eldőlünk, leporoljuk magunkat, és visszaülünk a nyeregbe. Mindaddig próbálkozunk, míg meg nem tanulunk biciklizni oly természetes módon, ahogyan elrágcsálni egy almát.
Amikor felnőttként próbálunk ki valami újat, sokszor csak egyetlen próbálkozásig jutunk, s ha nem sikerül, feladjuk. Kijelentjük, hogy ügyetlenek vagyunk hozzá, alkalmatlanok. Ó pedig dehogy!
Az első alkalom keveseknek sikerül. Bénázni, ügyetlenkedni, hibázni olyan természetes, mint eldőlni a bicajjal. Ilyenkor kéne visszaülni a nyeregbe, újabb esélyeket adni önmagunknak.
Mikor legközelebb valami új dologba vágod a fejszédet, emlékeztesd magadat gyerekkori énedre. Bicajozni is meg tudtál tanulni, de valószínűleg kellett hozzá egy kis idő. Mi lenne, ha most is megadnád magadnak az időt és esélyeket – csak egy kitartás kell hozzá!
TOVÁBBI írásaim

ÖNISMERETI BONBON: SÉTÁLÓ FÁKRÓL PÜNKÖSD HÉTFŐN

ÖNISMERETI BONBON: BE NEM VÁLTOTT LOTTÓSZELVÉNY

GREAT WOMEN HAVE GREAT SUPPORT: ÁTÍRTÁK A NŐK A PRIORITÁSAIKAT

REMIND INTERJÚ: TÜKRÖT TARTOK, ELGONDOLKODTATOK, ELMÉKET ÉS SZÍVEKET NYITOGATOK!

HAMU ÉS GYÉMÁNT INTERJÚ: Homokszem nélkül igazgyöngy sincs

VILÁGGAZDASÁG, NAPI SAJTÓ – MEGJELENT A CIKKEM

GREAT WOMEN HAVE GREAT SUPPORT (17): KI LESZ AZ ÁSZ A KÁRTYAPAKLIBAN?

Citylight: I am a postergirl

HRPOWER SAJTÓCIKK: JÓ KISLÁNYBÓL NEM LESZ SIKERES NŐ, AVAGY MINDEN SIKERES NŐ MÖGÖTT OTT VAN Ő MAGA!
