Úgy érzem, 2025-s utolsó estünk feltette az i-re a pontot.🙏
Boldog vagyok, mert mások arcán is ezt láttam, 3-4 önfeledt órára kiszálltunk a világ körforgásából.

Tükröt tartottunk a social medianak, ami a téma volt: nincs rá szükség, amikor ennyi fantasztikus ember összejön. Egymásra van szükségünk: együtt nevetni, gondolkodni, kapcsolódni. S milyen jól megférnek a generációk is együtt!

Guld Ádám, médiakutató, egyetemi docens csodás partner volt az est folyamán, a visszajelzések alapján letoltunk együtt egy élő podcastot, csak épp helyenként dőltünk a kacagástól😊 (meg helyenként nem voltunk média kompatilisek, mea culpa!)

Velünk voltak a Corvinus egyetem és a Fazekas Gimnázium diákjai is, hogy megértsük, hogy gondolkodnak a nálunk fiatalabbak (mert mi is azok vagyunk ám!😉).

Ez volt az idei utolsó Leadership is art, do it smart est az idei csaknem 20 közül. 

Idén valami nagyon fontosat tanultam magamról, hála ezen esteknek. Azt, hogy mindennél jobban imádom, amikor körülöttem nevetnek. Amikor egy pillanatra feloldódik a feszültség, a vállakról lecsúszik az a láthatatlan teher, amit mindannyian cipelünk, és a levegő megtelik könnyed, őszinte kacagással.

Amikor mesélek, amikor sztoriba ágyazom a tanulságot, és önirónia keveredik szakmai mélységgel, akkor valami egészen különös dolog történik: az emberek egyszerre tanulnak, és jól is érzik magukat. Felszabadultan fejlődnek.

Rájöttem, hogy ez sokkal inkább én vagyok, mint bármelyik tökéletesre csiszolt prezentáció, vagy „hivatalos” felsővezetői megszólalás, száraz szakmai magyarázat, amely mögött nem látszik az ember.

Szórakoztatva szeretek edukálni. Storykon keresztül, humorral, játékossággal, mely közel enged és tükröt tart. Saját magamnak is. Ez vagyok én, illetve ez is én vagyok.

Azt hiszem, ezért érzem annyira otthonomnak a galériás estjeinket.
Amikor a művészet csendje és az emberi történetek zaja egyszerre tölti be a teret, amikor a vezetésről, vállalkozói létről, önismeretről, de akár nehézségekről és újrakezdésekről is beszélgetünk…
S hiszem, hogy mindenki egy kicsit hazavisz magából valamit, amit talán már rég elfelejtett.❤️

Tudom, nem csak tudást, tapasztalatot szeretnék átadni, de megmutatni a vendégeimet, életútjukat más szemmel is, és főleg élményt adni. Életérzést. Olyan légkört teremteni, ahol jó embernek lenni, ahol jó emberek gyűlnek össze. A humor pedig számomra híd, a kapcsolódás eszköze.

Őszintén várom a 2026-s évet (időpontjainkat beteszem kommentbe), nagyszerű témákat és embereket hozok nektek!

Nézzétek meg Speier Viki színes, nevetős fotóit, melyeken a galéria aktuális kiállításába is beleshettek. Ja, és pár kg Stühmer csoki is elfogyott (nem túlzok!).

Találkozzunk 2026-ban!❤️
Köszi, hogy velünk voltatok, bizalmat szavaztatok🙏