Sikeres nők szinte kivétel nélkül állítják, hogy utuk során több gáncsolással és bántással találkoztak nők részéről, mint férfiak oldaláról. És még csak karrier sem kell hozzá, hogy ez így legyen.

Beszéljünk a szomorú valóságról – a nők rivalizálása, a kritika és bántás egymás háta mögött sajnos létező jelenség.

Miért nem tudnak a nők egymás sikerének örülni? Holott a kihívásaik, nehézségeik, kételyeik ugyanazok – elég  okos, ügyes vagyok-e, sikeres tudok-e lenni vajon, elég jó anya/nő/partner vagyok-e…?

Kevés is elég ahhoz, hogy egy nő célkeresztbe kerüljön. Ha kicsit sikeresebb, netán még csinos is, máris megkezdődik az aknamunka ellene, mert feltételezik, hogy automatikusan jobb az élete, könnyebb neki. Pedig frászt!

A harc az emberiség természetéhez tartozik. A férfiak világában elvileg elfogadott jelenség, ám a női minőségtől távol áll. Ezért a nők a felszín alatt marják egymást, manipulálnak már kislányként, felnőtt nőként pedig még szofisztikáltabb eszközökkel teszik ezt. Jelenleg már nemcsak a jobb partnerért folyik a harc, hanem a jobb munkáért, magasabb pozícióért is.

A nőkre rengeteg társadalmi elvárás nehezedik. Sokan kétségbeesetten próbálnak megfelelni belekényszerítve magukat egy őrlő maximalizmusba. Méricskélnek, ahelyett, hogy megkeresnék valódi énjuket, vágyaikat, szükségleteiket.

Egy nő, aki társait megpróbálja lenyomni, kibeszéli, hatalmas árat fizet – frusztráció, az önbecsülés és önértékelés további radikális csökkenése a „jutalma”. Kár, hogy ezt sok nő nem akarja belátni, és önfejlesztés helyett a projekcióba menekül.

Mit mondanak a kutatások?

• Sok női vezető tekint a nőkre ellenségként, míg férfi beosztottjaikban nem látnak riválist.
• A férfiak tőlük jóval több figyelmet és segítséget kapnak.
• A női főnökök jelentős része nem támogatja női beosztottjait, nem ritkán akadályozzák érvényesülésüket.
• A női vezetők alatt dolgozó nők többet szenvednek álmatlanságtól, stressztől, fejfájástól.
• Egy friss G7 kutatás szerint a nők jelentős része nem akar női vezérigazgatót, főnököt. Na bumm!

Természetesen vannak példamutatóan jó női vezetők is!

Egy magabiztos, önazonos nő nem hasonlítgatja másokhoz magát. Megtanulta, hogy az értékességét, hitét önmagában találja meg. Nem azzal tölti az idejét, hogy másokat kipletykál. Kellőképpen bölcs, hogy ne a másokra való mutogatáson, a más nőkre való féltékenységen és a kritizáláson át akarjon előre jutni. Egy önmagával békében élő nő nem rivalizál, békében él a többi novel.

A női minőség az elfogadásról, belső erőről, asszertív kommunikációról szól.

Te hogy vagy ezzel és magaddal? Én imádom az okos, sikeres (és csinos) nőket, mert inspirálnak, töltenek – lelkemet és szemeimet. És ez százszor jobb, mint a frusztráció!

Legyen érték egymás elfogadása, támogatása, a női szolidaritás! Én erre voksolok, ezért teszek nap mint nap. Csatlakozol?