AZ ÜVEGKALITKÁN TÚL A LELKED AZ ÚR

Dehát sikeres vagy! Győzködöd magad reggelente, mikor a tükörbe nézel.

Jól mutat a poziciód a névjegykártyán, autó jár hozzá tankoló kártyával, bónusszal, esetleg részvények is … „akkor meg mi a fene bajom van”?

Merülne fel a kérdés benned. Rég megtanultad azonban kisöpörni a fejedből.



S. Covey „kiemelkedően eredményes emberek szokásai”-t fejből fújod, az 1. „légy proaktív, vállalj felelősséget”. Miért is? Az életed minőségéért, motivációid kielégítéséért, hozzáállásodért. Hisz Te ezt teszed! Valóban?

Dermedtség – ebben vagy. Történjen már valami! Hol az a valami, ami kimozdít, kitaszít, felszabadít? Nem jön. Kívülről ritkán jön, általában komoly krízis, betegség formájában érkezik, de ha ez nincs, akkor ülsz a langyos vízben. Mióta is?



Megmagyarázod magadnak, hisz okos vagy. Társadalmak, mások is csak kivárnak, a hétfőre, következő hónapra, jövőre. Pont úgy élsz ahogy diétázol, sosem mától van a most. Ha pedig nem látnak, kieszed a hűtőt, kompenzálsz így-úgy (szerek, ital, sport, vagy csak simán agyhalottra dolgozod magad), nem marad energiád gondolkodni, úgy igazán mélyre ásni. Ki is voltál Te anno, mire vágytál, kinek az életét éled?



Sodródsz, megfelelsz, bólogatsz. Értelmetlen játszmák. Nem gondolkodsz, végrehajtasz. Csinálod.

Kapaszkodsz székbe, irodába, emeleti kilátásba. Feláldozod az embert a szerepért. Hol vagy Te ebben az egészben? A céges KPIs után hányadik sorban kullog a saját életed? Oly sok időt toltál már bele életed főszerepébe, hogy most már nem lehet lejönni a színpadról?!

Magányos vagy a szerepedben. Hát még mennyire az lennél, ha eltűnnének azok is mellőled, akik szeretnek (pontosabban szeretik a névjegykártyád). Magasan ülsz, őszinte, tudatos és mély meggyőződésből fakadó miértek nélkül. Becsvágy hajt vagy kétségbeesés, beletörődés vagy félelem? „Most már végigcsinálom, nem szállhatok ki, megesznek a farkasok, ha megállok”.

Magányos vagy mikor lefekszel, pénzen vett dolgaid nem érték, éhes a lelked. Valójában nem is ezekre vágytál. 

Átversz másokat, kifele mutatod, amit elvárnak, de magadat úgysem tudod átverni. Ugye tudod? Menő vagy, akkor meg „mi a fene bajom van”? Nem nézel inkább tükörbe, ám van egy belső tükröd, ugyan már homályos kicsit, de ha mákod van, még visszatükröz. Úgy hívják, lélek.

Minden változik, Te miért félsz hát változni, változtatni?

Az egyetlen állandó és biztos pont az életedben Te magad vagy. Te vagy/lehetsz önmagad legnagyobb támasza vagy ellensége. Átmegy, ez mekkora lehetőség? Ma lehet életed hátralévő részének legelső napja. Ma. Nem holnap. A most mindig a legjobb időzítés! 

Nincs még elég forróság az üvegkalitka alatt? 

A kiút a lelkedből indul. Miért kelsz fel nap mint nap? Milyen értékek mentén éled az életed? Ismered a valós motivációidat? 
Az önismeret nem való mindenkinek, fáj ugyanis (mondja Popper Péter). No de meg se próbálni, ennyit csak megérsz magadnak! 

Beszélgetnél erről valakivel, aki nem a Te köreidhez tartozik?