MECCSET JÁTSZIK A MESTERSÉGES ÉS EMBERI INTELLIGENCIA

„Ha nem vagy hajlandó tanulni, senki nem tud segíteni neked. Ha elhatározod, hogy tanulsz, senki sem állíthat meg.” (Zig Ziglar)

Egy kiváló előadás kapcsán a mesterséges intelligencia jövője témában elgondolkodtam. Bőven van miről, a felelősségünk óriási ❗

Emberként olyan korszakban élünk, amikor egyre inkább függünk a technológiától. Lehetetlen elképzelni a világot nélküle.

A gépek azzal vannak elfoglalva, hogy tanuljanak és alkalmazkodjanak az emberek szükségleteihez – ez a gépi tanulás. A gépek egyre okosabbak. Hát mi, emberek?

A technológia kényelmet és könnyedséget hozott életünkbe. Világszerte kapcsolatba léphetünk másokkal, azonnal hozzáférünk az információkhoz, nagyobb hatékonysággal végezzük feladatainkat. Ez nem a jövő, ez már a jelenünk ❗

Ámulunk, mire képesek már ma is a kütyük, robotok és mindez csak a kezdet. Nagyszerűen hangzik, nemde?

❗ Vannak azonban kérdőjelek, ismeretlenek az egyenletben.

❗ Nincs elég fókusz a negatív következményeken és azok minimalizálásán. Pedig kutatások igazolják, hogy a túlzott képernyőidő számos problémához vezethet, beleértve a szem megerőltetését, rossz alvást és mentális zavarokat. Sőt, az emberi értelmi képességünkre is kihatással van, mivel egyre inkább a gépekre támaszkodunk. Pedig az igazi áttörés majd még ezután jön.

❓ Mi lesz a munkánkkal? Gyermekeink mit tanuljanak?

❗ Azzal a kihívással is szembe kell néznünk, hogy biztosítsuk a technológia etikus és felelősségteljes használatát. Úgy, hogy a szabályozás ne ölje meg a dinamikát, a fejlődést, az előnyöket.

❗ A társadalmunk jövője a tét – mondom ezt anélkül, hogy hangzatos szavakat akarnék puffogtatni. Az intelligenciánk, értési/értelmezési képességünk, a lelkünk, emberi kapcsolataink. Míg a gépek gyorsan fejlődnek, az emberek nehezen tudnak lépést tartani. Nyomkodunk, pörgetünk, csökken a koncentrációs képesség.

Mi mindenre lesznek a robotok kihatással egyszer életünkben – fogalmunk sincs.

✔️ Köszönöm, jöhet minden robot, mely megkönnyíti az életem, levesz rutin feladatokat a vállamról. Irányítani viszont én szeretnék.

✔️ Plusz nem szeretnék elhülyülni. Igen, megtartanám a kreativitásom és értelmi képességem. Szeretnék továbbra is gondolkodó, elmélyülő felnőtt lenni. Kézzel is jegyzetelni, sokat olvasni, nagyokat beszélgetni okos, inspiráló emberekkel, tanulni tőlük, kapcsolódni élőben, töltődni velük együtt.

❗ Tudom, rohadt nagy biznisz ez (mi nem az?). Te, ki ebben vagy, megvan ugye, hogy a gyermekeid jövője, élete, lelke is a tét! No meg a Tiéd, mindannyiunké. Ezt belekalkulálnád, kérlek?

Aggodalmaink ne kétségbeesésre sarkalljanak, hanem felelősségteljes tettekre. Sorsunkat nem a véletlenek határozzák meg, hanem döntéseink.

Ez most olyan kérem, mint egy tenisz meccs a gépek és emberiség között. Az fog győzni, aki jobban szervál…