NE KOPOGTASS A LEHETŐSÉG AJTAJÁN. RÚGD BE MOSOLYOGVA ÉS MUTATKOZZ BE!

Vakmerő voltam vagy naiv? Majd Te eldöntöd. Egy biztos, nem kéne magunkból kiveszni hagyni a kreativitást / naivságot/ életbátorságot (hívd ahogy jónak látod), mikor munkát, lehetőséget, előrelépést, ügyfeleket keresel.

A leglehetetlenebb helyzetek néha a befutók.

Nyári szünet lett, az egyetem 2. évfolyama véget ért. Dolgozni szerettem volna, de még semmihez sem értettem, és a szlovákom sem volt „smooth”.

Visszatértem Párkányba, távol Pozsonytól. Szülői/nagybácsi kapcsolatrendszer nélkül. Mit tesz ilyenkor a kisvárosi egyszerű család leánya, kinek ajtaján a lehetőség nem kopogtat? Teremt magának egyet.  

☎️ Panellakásunk előszobájában ott állt egy állványon a „szocialista” tekerős telefon (megvan mire gondolok?!) és az Aranyoldalak (sárga vaskos telefonkönyv). Mi sem egyszerűbb – gondoltam, végig telefonálom a bankokat (bankárnak tanultam).

S láss csodát, az egyik osztrák jó nevű bank (Bank Austria) telefonos ügyintézője átkapcsolt a HR osztályra, és egyből az igazgatóhoz. Nonszensz? Az!

Elmondtam, hogy „még semmit igazán nem tudok, a szlovákom is sántít, de cserébe bármit ingyen hajlandó vagyok elvégezni”. Jót nevetett, és azt mondta „megnézném magácskát magamnak”.

🤷 Mi más szólíthatta meg, mint a vakmerő bátorság és naivitás egyvelege?

🚊 Felvonatoztam, ő meg felvett. Igaz, csak egy hónapra helyettesíteni. Sőt nem is ingyen, azt mondta, olyat nem csinálhat. Kaptam némi aprópénzt…

🌛 Dolgoztam bár éjjel-nappal, ám a bökkenő az volt, hogy hiába beszéltem jól németül, a szlovák még nem ment annyira, hogy fordítani tudjak, ami a munkám lett volna. Az első osztrák (marketinget irányító) főnököm néha megállt nálam pár szóra, mikor késő este még bent voltam, hogy szóljon, haza kéne már mennem.

Lejárt az egy hónap, teljesítmény kb.zéró. Pedig nagyon igyekeztem.

S akkor megleptek, másodszor is. A HR igazgató és a hitelosztály osztrák vezetője közölték, hogy ők megtartanának, a hitelosztályon… Igen, látják, hogy nagyon sokat kell még tanulnom (enyhén szólva), de látják azt is, hogy az akarat, szorgalom, alázat megvan.

Hát így indult .. egy 11 évig tartó bankpiaci karrier, sok-sok lehetőséggel, sikerrel, elismeréssel, na meg munkával, lemondással, áldozattal…, mert az éremnek mindig két oldala van. Ismerős?

Ahelyett, hogy elkeseredsz bármin, gondold végig, mi a legképtelenebb dolog, amit adott helyzetben tehetsz. S mi a legrosszabb, ami történhet, ha megteszed. Aztán tedd meg!

Életünket a lehetőségek határozzák meg, azok is ám, melyeket elszalasztasz. „Amikor azt gondolod, hogy már minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy.” (T.A. Edison)

S Te, ki vezető vagy, döntéshelyzetben, lásd meg azokat, akik alázattal, szorgalommal, kitartással igyekeznek, mert nagyon akarnak, s csupán a képességeik nincsenek még a helyükön. Ezek tanulhatóak! A Te feladatod vezetőként, hogy támogass, bátoríts, lehetőségeket teremts a fejlődésre.